A szerepjáték-ágazat

Szenzomotoros fejlesztőjáték

A GraviTab fejlesztőjátékhoz kapcsolódó cikksorozatunkban a játék és a legkomplexebb értelemben vett emberi egészség viszonyát kívánjuk megvilágítani, külön hangsúlyozva a játék és a mentális állapotfelmérés lehetséges összefüggéseit. A játszás folyamata, mint spontán, örömteli, nem rutinszerű tevékenység, kiváló lehetőséget teremt a koncentráció, a szenzomotoros képességek, és egyéb nehezen mérhető területek vizsgálatára. A játék és a játszás képessége ideális esetben egész életében elkíséri az embert. Gyermekek esetében a szellemi és fizikai fejlődés fontos komponense. Felnőttkorban az aktív kikapcsolódás, a regeneráció lehetőségét nyújtja. Idős korban a mentális állapot megóvását segíti elő.

Szerepjáték címén a különböző tanulmányok, könyvek, magazincikkek, árusítóhely-prospektusok meglehetősen különböző jelenségeket tárgyalnak, gyakran meg sem említve, hogy a kifejezés igencsak más jelentéstartalommal is használatban van. Cikksorozatunk előző írásában, mint a gyermekkori pszichikus fejlődéshez szorosan kapcsolódó fogalmat emlegettük a szerepjátékok fázisát, szinte szinonimájaként a 2–7 éves koron belül dominanciára jutó szimbolikus játszási gyakorlatnak. A szórakoztatóüzleti érdekeltség szerinti szerepjáték-kategória eléggé más lapra tartozik.  De az általunk eddig kitüntetett, pedagógiai érdekű szóhasználat is elnagyolt, félreérthető, ha nem járul hozzá differenciáló magyarázat, hiszen pedagógiailag legalább három szerepjátéki ágat szükséges számontartani, és akkor még nem beszéltünk a később esedékes műveleti vagy szabály-játékoknak a szerepjátéki jegyekkel társuló formáiról.

              A kicsinyekre specializálódott játékboltok egyetlen szerepjátéki ágat ismernek. Ennek pedig úgy tudnak megfelelni, ha szetteket, készleteket kínálnak felnőtt foglalkozási eszközök ártatlanított másaiból, játékholmi-verzióiból, és egyéb, felnőttek által forgatott tárgyak, illetve általuk használatos járművek, építmények többé-kevésbé kicsinyített, többé-kevésbé karikaturisztikus replikáiból. Igen jelentősen eltér az így segített szerepjátékoktól az a fajta szerepjáték, amelyben gyerekek egy-egy csoportja szimbolikus beszédaktusok, gesztusok által újraalkot felnőtteknél tapasztalt viszonylatokat, akár anélkül, hogy az utánzott valóság bármely fogható vagy foghatatlan eleme jelen volna.  Az ilyen spontán szerepjátékokban fontos helye szokott lenni a fantazmatikus tárgy-alkalmazásoknak, hiszen ahogy strandpapucsot jobb híján kinevezhetünk (nem is csak szimbolikusan) pingpongütőnek, úgy partvisnyél is lehet (legalábbis szimbolikusan) uralkodói vagy főpapi díszbot, vállratett puska és így tovább, nem szólva a rendelkezésre álló öltözeti darabok átmanipulálási lehetőségeiről.  Harmadik szerepjátéki ág a drámajáték, a nem spontán, hanem a kompetencia-alapú nevelés részét képező dramatikus pedagógiai eljárás gyakorlata, amikor azonosítható mesék, irodalmi művek forrásanyagként támogatják a pedagogikusan terelt játszást.

             A szórakoztatási bizniszben emlegetett „szerepjátékok” egyben szabályzat-követést megkívánó, valamint a szenzomotoros-ügyességi és kognitív képességeket mozgósító, sokszor strategikus, nyerésre–vesztésre kihegyezett, gondosan megtervezés után szolgáltatott játékok. A „szerepjáték” elnevezésnek itt az a magyarázata, hogy a játszóknak egy meghatározott kínálatból egyenként karaktert kell választaniuk, magukra venniük. Az összes ilyen játékot, akár asztali-táblás, akár konzoligényes-digitális, akár kártyacentrikus, akár fórum-jellegű, akár beöltözést megkövetelő élő (például erdei helyszínű) játékról beszélünk, elsősorban felnőttek számára tervezik.

A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék az elmélyült koncentrációt igénylő manuális tevékenység és a több felhasználót összekapcsoló digitális világ előnyeit ötvözi. A GraviTab játék hardver része egy valós, kézzel fogható ügyességi játék, amiben a felhasználó a tábla megdöntésével – a kiválasztott feladattípusnak megfelelően – egy pályarendszerben közlekedtet egy fémgolyót. A feladatok kiadását és a játék végeztével az értékelést már egy okostelefonos alkalmazás végzi. Ez teszi lehetővé a készségfejlesztő játékban a mérhetőséget, a felhasználó azonos feladattípusban elért eredményének összehasonlítását a korábbi teljesítményével, illetve a GraviTab-bel játszó kortársaival. A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00162 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

A projektről bővebb információ a Gravitab oldalon érhető el.

Gravitab sensorimotor coordination
Gravitab Sensomotorische Koordination

(X)

Piaget játékelmélete

Gravitab készségfejlesztő játék

A GraviTab fejlesztőjátékhoz kapcsolódó cikksorozatunkban a játék és a legkomplexebb értelemben vett emberi egészség viszonyát kívánjuk megvilágítani, külön hangsúlyozva a játék és a mentális állapotfelmérés lehetséges összefüggéseit. A játszás folyamata, mint spontán, örömteli, nem rutinszerű tevékenység, kiváló lehetőséget teremt a koncentráció, a szenzomotoros képességek, és egyéb nehezen mérhető területek vizsgálatára. A játék és a játszás képessége ideális esetben egész életében elkíséri az embert. Gyermekek esetében a szellemi és fizikai fejlődés fontos komponense. Felnőttkorban az aktív kikapcsolódás, a regeneráció lehetőségét nyújtja. Idős korban a mentális állapot megóvását segíti elő.

Előző írásunkban megemlítettük Jean Piaget nevét, mint azét a pszichológusét, aki megalapozta a gyermekjátékok fejlődéslélektanát. Vele párhuzamosan Donald Winnicott angol gyermekorvos ugyanezt a tematikát a nevelés- és fejlődésproblémákra, a kudarcokra, mentális defektekre, a pszichikus tévutak eredetére fókuszálva közelítette meg, fontos kiegészítő fogalmakkal bővítve a Piaget-vel fellendült idevágó szakirodalmat. A kisgyermekkori játékokat illető vizsgálati eredményekhez azért térünk még időnként vissza cikkeinkben,  mert a gyermekkori fejlemények különböző esettípusai alapozzák meg, mi történik később. Hiszen nem jut el mindegyik iskolásfiú és mindegyik kislány odáig, hogy érdeklődéssel, szívesen vehessen a kezébe digitális fejlesztőjátékokat – és a különböző irányú/tárgyú játékképtelenségeknek korántsem csak neurobiológiai károsodás lehet az oka. De a nagy többség körén belül is, amely többé-kevésbé rákaphat a fejlesztőjátékokra, ideértve a mobiltelefonos alkalmazásokat, megvan a nem csupán alkati magyarázata a játékválasztásban mutatkozó viszonylagos idegenkedéseknek.

                Piaget a csecsemő- kisded- és kisgyerekkori játszást elsődlegesen adaptív (alkalmazkodási) tevékenységnek fogta fel, amelynek során a kicsinyek önmagukat is „gyűjtik” illetve védik, vagyis nem létezésük feloldására törekszenek, hanem megkísérlik a saját kívánásaikat-vágyaikat és csekély tapasztalatukat összeegyeztetni a külvilággal. Az alkalmazkodás folyamata kettős: asszimilációs (hasonulásos) jellegű és emellett akkomodációs (idomulásos) jellegű. A felnőttkori pszicho-sémák párhuzamot mutatnak ezzel a kettősséggel (például: felismerés – újat tanulás). Az asszimilációs és akkomodációs vonás kettősége végigkíséri a gyermekévek játékait, de időszakonként más arányképletekben, illetve egy-egy időszakon belül is megjelölhető, hogy mely játéknál melyik vonás az erősebb, és mely megjelenési forma által érvényesül, mert többféle asszimilációs és többféle akkomodációs forma különböztethető meg.  A kétéves korig űzött explorációs foglalatosságok („gyakorlójátékok”, a viselkedés-ismételgető, apró szenzomotoros jártasságokhoz vezető játszás példái) többnyire inkább asszimilációs természetűek, míg a másokat másoló, utánzó játékok dominánsan akkomodációsak. Tudnivaló, hogy utóbbiak szubjektív célja ekkor még egyedülien az utánzásképesség öröme.  Kétéves koron túl egyre több olyan dologra, illetve történésre tud gondolni a gyerek – például az alakzatépítő játszás folyamán is –, ami a környezetében éppen nincs jelen. Eljön a szimbolikus avagy mintha-játékok ideje, amikor az utánzás fantázia- és beszédigényes szerepjátékokká bontakozik. (A szimbolikus játszásnak vannak kétéves kor előtti előzményei, előképei is, amikor elemei egyelőre csak árnyalják, összetettebbé teszik a még nem szimbolikus játszást). Majd a kisiskolás korba történő beérés meghozza a műveleti játékok hajlamát, a szabályhasználó, vagy akár szabályokra, azok köré épített játék részben reproduktív, részben alkotó-kreatív gyakorlatát (gombháború-modell).

A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék az elmélyült koncentrációt igénylő manuális tevékenység és a több felhasználót összekapcsoló digitális világ előnyeit ötvözi. A GraviTab játék hardver része egy valós, kézzel fogható ügyességi játék, amiben a felhasználó a tábla megdöntésével – a kiválasztott feladattípusnak megfelelően – egy pályarendszerben közlekedtet egy fémgolyót. A feladatok kiadását és a játék végeztével az értékelést már egy okostelefonos alkalmazás végzi. Ez teszi lehetővé a készségfejlesztő játékban a mérhetőséget, a felhasználó azonos feladattípusban elért eredményének összehasonlítását a korábbi teljesítményével, illetve a GraviTab-bel játszó kortársaival. A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00162 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

A projektről bővebb információ a Gravitab oldalon érhető el.

Gravitab sensorimotor coordination
Gravitab Sensomotorische Koordination

(X)

Játéktipológiák

Szenzomotoros fejlesztőjáték

A GraviTab fejlesztőjátékhoz kapcsolódó cikksorozatunkban a játék és a legkomplexebb értelemben vett emberi egészség viszonyát kívánjuk megvilágítani, külön hangsúlyozva a játék és a mentális állapotfelmérés lehetséges összefüggéseit. A játszás folyamata, mint spontán, örömteli, nem rutinszerű tevékenység, kiváló lehetőséget teremt a koncentráció, a szenzomotoros képességek, és egyéb nehezen mérhető területek vizsgálatára. A játék és a játszás képessége ideális esetben egész életében elkíséri az embert. Gyermekek esetében a szellemi és fizikai fejlődés fontos komponense. Felnőttkorban az aktív kikapcsolódás, a regeneráció lehetőségét nyújtja. Idős korban a mentális állapot megóvását segíti elő.

A játékfajták rendszerezése sokféleképpen lehetséges: a játék-jelenség tipologizálására még annál is több mód nyílik, ahány típustanát eddig megalkották, pedig a különböző tényleges idevágó rendszerezésekből nincs kevés.  A fajta-meghatározási sorok különbségei természetesen elsősorban a szempont- illetve szempontcsoport-választás különbségeiből adódnak. Léteznek olyan felosztások is, amelyek mondjuk az „ügyességi játék” kategóriáját nem is szerepeltetik így direkten, mert a fizikai ügyesség-fejlesztő, illetve az ügyességet próbáratevő játék-értéket bizonyos általánosabb kategóriákba foglalt játékcsoportoknál mintegy úgyis elkerülhetetlennek, magától értetődőnek ítélik, és inkább más határvonalakra irányítják a figyelmet. Például az észlelési csatornák, eltérő észlelési modalitások terrénumaira: vizualitás, auditivitás, kinesztézia. (A kinesztetikus érzék a mozgással összefüggő, a fizikai mozgásra vonatkozó érzék, különös tekintettel a saját mozgásra.) De lehet a tipológiában egybevontan, a főrovatok egyikeként is feltüntetni a „vizuális-térbeli és kinesztetikus játékokat”, elkülönböztetve a „nyelvi játékok” címszavú és a „stratégiai táblás játékok” címszavú – stb. – rovattól. A nyelvi játékok köre így ágazik szét: fogalmi, definíciós, verses, logikai-matematikai és egyéb számjátéki ág.  A „kognitív” (vagyis a meggondolkodtató) játék kategóriája itt éppúgy nem szerepel, mint az ügyességi játéké. Az említett fogalmi nyelvi játékok ugyanis nyilván kognitívek is, de egy sor más főrovatban szereplő játék járulékosan szintén kognitív. A pétanque-golyózás, vagy a téli olimpiai számok közé is bekerült curling esetén a játszóknál a kinesztézia és a sakk-ész jellegzetes társulása valósul meg.

               A tipológia érdekeltsége szerint sok játékfajta egyszerűen ki is marad egy adott rendszerezésből. Például ha éppen szórakoztatóipari érdekű egy játéktipologikus táblázat, a rongybabák valószínűleg nem kapnak rubrikát a mégoly tagolt áttekintésben, míg ha dominánsan gyermekpszichológiai megközelítést képvisel az adott játéktipológia, akkor egyebek közt a Las Vegas-i kínálatot bizonyára hanyagolni fogja.

              A következő alkalommal rátérünk egy bizonyos játéktipológia ismertetésére, amely rendszerezés egyben elméletet is hordoz: a gyermekjátékok pszichológiai alap-elméletét.  Az elméleti megalapozó ebben a tárgyban Jean Piaget, 20. századi svájci pszichológus volt, a középső századharmadban folytatott kutatásai, kísérletei nyomán; játékelméleti tanítása egy általánosabb szaktudományos tanításba illeszkedik, amely a kognitív fejlődés folyamatairól szól (a kognitív fejlődést nem választva el annak fiziológiai feltétel-összefüggéseitől).

A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék az elmélyült koncentrációt igénylő manuális tevékenység és a több felhasználót összekapcsoló digitális világ előnyeit ötvözi. A GraviTab játék hardver része egy valós, kézzel fogható ügyességi játék, amiben a felhasználó a tábla megdöntésével – a kiválasztott feladattípusnak megfelelően – egy pályarendszerben közlekedtet egy fémgolyót. A feladatok kiadását és a játék végeztével az értékelést már egy okostelefonos alkalmazás végzi. Ez teszi lehetővé a készségfejlesztő játékban a mérhetőséget, a felhasználó azonos feladattípusban elért eredményének összehasonlítását a korábbi teljesítményével, illetve a GraviTab-bel játszó kortársaival. A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00162 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

A projektről bővebb információ a Gravitab oldalon érhető el.

Gravitab sensorimotor coordination
Gravitab Sensomotorische Koordination

(X)

Életkorok és játékok – infantilizmus és kérdésessége

Gravitab szenzomotoros fejlesztőjáték gyermekeknek

A GraviTab fejlesztőjátékhoz kapcsolódó cikksorozatunkban a játék és a legkomplexebb értelemben vett emberi egészség viszonyát kívánjuk megvilágítani, külön hangsúlyozva a játék és a mentális állapotfelmérés lehetséges összefüggéseit. A játszás folyamata, mint spontán, örömteli, nem rutinszerű tevékenység, kiváló lehetőséget teremt a koncentráció, a szenzomotoros képességek, és egyéb nehezen mérhető területek vizsgálatára. A játék és a játszás képessége ideális esetben egész életében elkíséri az embert. Gyermekek esetében a szellemi és fizikai fejlődés fontos komponense. Felnőttkorban az aktív kikapcsolódás, a regeneráció lehetőségét nyújtja. Idős korban a mentális állapot megóvását segíti elő.

A szobai megépítésű alagutas kisvasút-rendszereknél is létezik az a méret és összetettség, az a precíziós és másolathűségi fok, hogy a nagy terpeszkedésű játékot első látásra felnőtt ember hobbi-szórakozásának ítéljük. Nem egészen mindegy azonban, hogy egy szoba-betöltő játék hány szoba közül tölti be az egyiket. Átlagos méretű lakásban az ilyen játék térfoglalási aránya oly túlzónak tűnik a külső szemlélő számára, hogy ennek önkéntelenül szimbolikus tartalmat tulajdonítunk, úgy sejtve, hogy a lakó életében talán extrémen nagy szerepe van a játszó időtöltésnek. Ez a vélelem aztán vagy találó, vagy nem. New Yorkban számos olyan otthon akad – és Londonban sincs másképp – , amelyet jó keresetű tulajdonosa tekeklub-szerűen vagy rocktánctéri fazonban, vagy épp szerencsejátékgép-szalonként rendezett be, noha egyébként a lakás használati módja nem rendhagyó (kliensfogadó kondíciójú), hanem félig-meddig normális. A régi csilingelős, színeslámpás flipper- és egyéb játékgépek státusza egy ilyen apartmanban a sok hozzájuk illő relikviával (zománctáblák, plakátok, egykori játéktermi hamutartó stb.) nem annyira használati (szórakoztatóeszköz-) jellegű, mint inkább díszítőleges. Míg mások antik fegyverek vitrinjeit ápolják otthonukban gyűjteményi ékesség gyanánt, vagy festménykollekciót helyeznek ki a falakra, itt játékmasinák lépnek hasonló szerepbe – az ízlésbe bele lehet kötni, de a házigazdát csupán a hely látványa alapján mentálisan retardáltnak vélelmezni elhamarkodott lépés.

             A szülők (hol egyik, hol másik szülő) időnkénti együtt-játszása gyermekeikkel nagyon is tanácsos, viszont ha egy apa valamelyik gyermekjátékot ellopja a kicsitől vagy a kicsiktől – kiemeli a többi közül, eltulajdonítja, hogy maga szórakozzon vele magános negyedóráiban –  már határozottan infantilizmusra, a felnőttkori gyermetegség sajnálatos esetére vall. Az infantilizmus az eredeti gyerekség nagy értékei nélkül mutatja az eredeti gyerekség előnytelen vonásait. Nem tévesztendő össze sem az ifjonti lelkületnek azzal az átlagnál hosszasabban kitartó kamaszos színezetével, amely harminc felé, harmincon túl mégis halványodik valamelyest, sem pedig azzal a jelenséggel, hogy akárhány „évgyűrű” felvétele után sem pusztul ki belőlünk minden, ami gyermeki, és a bennünk élő gyermek – alkalmas szituatív feltételek mellett – olykor-olykor fel is ütközik, megnyilvánul. Utóbbi jelenség ugyanis tulajdonképpen az egészséghez tartozik, ezzel szemben az infantilizmus egyértelműen patologikus gyermekességet jelent, még ha a retardációs (visszamaradottsági) kórkép sok esetben nem mondható is olyan súlyosnak, amely szakápolói kezelést követelne.

A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék az elmélyült koncentrációt igénylő manuális tevékenység és a több felhasználót összekapcsoló digitális világ előnyeit ötvözi. A GraviTab játék hardver része egy valós, kézzel fogható ügyességi játék, amiben a felhasználó a tábla megdöntésével – a kiválasztott feladattípusnak megfelelően – egy pályarendszerben közlekedtet egy fémgolyót. A feladatok kiadását és a játék végeztével az értékelést már egy okostelefonos alkalmazás végzi. Ez teszi lehetővé a készségfejlesztő játékban a mérhetőséget, a felhasználó azonos feladattípusban elért eredményének összehasonlítását a korábbi teljesítményével, illetve a GraviTab-bel játszó kortársaival. A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00162 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

A projektről bővebb információ a Gravitab oldalon érhető el.

Gravitab sensorimotor coordination
Gravitab Sensomotorische Koordination

(X)

Életkorok és játékok – a felnőttkori játszás jelszava

Szenzomotoros fejlesztőjáték

A GraviTab fejlesztőjátékhoz kapcsolódó cikksorozatunkban a játék és a legkomplexebb értelemben vett emberi egészség viszonyát kívánjuk megvilágítani, külön hangsúlyozva a játék és a mentális állapotfelmérés lehetséges összefüggéseit. A játszás folyamata, mint spontán, örömteli, nem rutinszerű tevékenység, kiváló lehetőséget teremt a koncentráció, a szenzomotoros képességek, és egyéb nehezen mérhető területek vizsgálatára. A játék és a játszás képessége ideális esetben egész életében elkíséri az embert. Gyermekek esetében a szellemi és fizikai fejlődés fontos komponense. Felnőttkorban az aktív kikapcsolódás, a regeneráció lehetőségét nyújtja. Idős korban a mentális állapot megóvását segíti elő.

A latin homo ludens kifejezés arra utal jelszó-szerűen, hogy nem a gyerek, hanem egyáltalán az ember tekintendő játszó, játékos, játék-igényű lénynek. Ám a gyerekekre nem szokás alkalmazni: a felnőttkori játszás hagyományos védő varázsigéje ez.

             A Füles rejtvénymagazint korai évfolyamaitól kezdve évtizedeken át igen sok általános iskolás gyerek forgatta rendszeresen, illetve gyűjtötte – legalábbis a múlt században még így volt –,  de nem a keresztrejtvények és más fejtörők miatt, hanem a folytatásos képregények okán. A Füles, lapoldalainak túlnyomó hányadát tekintve elsődlegesen a felnőtteké volt, kelendősége nagyobbrészt akkoriban is a felnőtteken múlott, mint a kártyacsomag-eladások volumene elsősorban a nem-zsenge összejáró kompániákon.

             A többé-kevéssé sportközeli szabadtéri játékformák közt is akadnak elsődlegesen a felnőtteknek valók, illetve olyanok, amelyeket a gyerekektől a dédpapákig minden korosztály játszik, de mivel huszonéves, középkorú és bácsika-korú ember együttesen több van, mint gyerek és tizenéves, ezért elmondható, hogy a játszóinak több mint fele felnőtt. Ilyen játék például a francia pétanque nevezetű golyózó versengés, egyfajta ügyességi játék.  A párizsi vagy a nizzai fasoros sétányokon pétanque-ozókról, illetve más golyózókról készült 19. századi daguerrotipiákon, századfordulós Rippl-Rónai- vázlatokon, csakúgy mint a mai fotókon és videókon, meglett embereket látni a leggyakrabban.

              A Columbo-tévésorozat egyik epizódjának, A nagy elterelő hadműveletnek a bevezető jelenetében egy késő-negyvenes férfit látunk ólomkatonákat rakosgatni. Hatalmas terepasztal előtt áll. amely az 1863-as gettysburgi csata egyenetlen terepviszonyait ábrázolja. Nyomtatott, táblázatos segédfüzet utasításait követve állítja fel a konföderációs, majd az uniós sereg különféle hadiegységeit a megfelelő helyekre. Építmény-maketteket is kihelyez a keretes asztal megjelölt részeire, például egy alacsony-hosszú védfalat, amely szemre mintha kövecsekből volna összeróva; a fal körül földbe fúródó csövű, kilőtt miniatűr ágyúk szórványa látszik. A csatát modellező férfi egy katonai alapítvány ezredesi rangú intézője, aki az alapítványi elnök születésnapi megajándékozását készíti elő: egy nyugdíjas tábornokot ünnepelnek. A terepasztal és felszerelése maga az átadandó ajándék, amelyet titkon a tábornokné vásárolt meg és az intéző szállíttatott ki a klubházba. A csatamodell kirakásának többórás feladatáról az ezredes úgy nyilatkozik a tábornoknénak, hogy az „nem gyerekjáték”. És valóban: sem az ő foglalatossága a játékkal, sem a tábornok örvendezése az átadáskor nem kelti az infantilizmus, illetve a szenilitás benyomását, szinte mintha nem is játékkategóriás berendezést állítottak volna föl, hanem, mondjuk, szobaakváriumot (bár az akvárium sem épp szigorúan funkciós eleme a hivatali vagy a privát beltereknek). Akadnak tehát tipikus felnőttjátékok fizikai-tárgyi értelemben is – ezek gyakran egyes gyerekjátékok bonyolultabb, szuper-differenciált változatai.

A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék az elmélyült koncentrációt igénylő manuális tevékenység és a több felhasználót összekapcsoló digitális világ előnyeit ötvözi. A GraviTab játék hardver része egy valós, kézzel fogható ügyességi játék, amiben a felhasználó a tábla megdöntésével – a kiválasztott feladattípusnak megfelelően – egy pályarendszerben közlekedtet egy fémgolyót. A feladatok kiadását és a játék végeztével az értékelést már egy okostelefonos alkalmazás végzi. Ez teszi lehetővé a készségfejlesztő játékban a mérhetőséget, a felhasználó azonos feladattípusban elért eredményének összehasonlítását a korábbi teljesítményével, illetve a GraviTab-bel játszó kortársaival. A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00162 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

A projektről bővebb információ a Gravitab oldalon érhető el.

Gravitab sensorimotor coordination
Gravitab Sensomotorische Koordination

(X)

Életkorok és játékok – a felnőttség határkérdései

Szenzomotoros fejlesztőjáték

A GraviTab fejlesztőjátékhoz kapcsolódó cikksorozatunkban a játék és a legkomplexebb értelemben vett emberi egészség viszonyát kívánjuk megvilágítani, külön hangsúlyozva a játék és a mentális állapotfelmérés lehetséges összefüggéseit. A játszás folyamata, mint spontán, örömteli, nem rutinszerű tevékenység, kiváló lehetőséget teremt a koncentráció, a szenzomotoros képességek, és egyéb nehezen mérhető területek vizsgálatára. A játék és a játszás képessége ideális esetben egész életében elkíséri az embert. Gyermekek esetében a szellemi és fizikai fejlődés fontos komponense. Felnőttkorban az aktív kikapcsolódás, a regeneráció lehetőségét nyújtja. Idős korban a mentális állapot megóvását segíti elő.

A biológiai felnőttség, a pszichikus/szociális felnőttség és a jogi felnőttség fogalma nem egybevágó.  A biológiai beérés fogalma önmagában is kettős, mert a foganó- illetve a nemzőképesség megjelenése még nem azonos a másodlagos nemi jegyek teljes kibontakozásával. A biopszichikai felnőttség még bizonytalanabb fogalom, tekintve, hogy kis számban, de akadnak igen érett 17 évesek, akiknél szinte tévedésnek hat a kiskorúsági jogi státus, ugyanakkor az illető születési évjárat nem kevés tagja huszonéves korba lépve is még jóideig kamaszlelkületű marad. Idetartozik továbbá az az általánosabb tény, hogy az agyfejlődés 30 éves korig nem áll meg (nem a szellemi fejlődésről van szó, amely egyes rész-szempontokból akár halálig tarthat, hanem a szellemi fejlődésnek az alapjairól). Végül pedig: a nagykorúság jogi kategória, amelynek a múltban sokáig élesen megkülönböztették a maradéktalan tartalmú esetét és a még nem kiteljesült (nemcsak a speciális gondnoksági okból korlátozott) esetét.  Bizonyos jogokkal a fiatal jóval előbb (kevesebb életévet számlálva) rendelkezett, mint rendelkezik a mai törvények szerint, ugyanakkor más jogokhoz később jutott hozzá, mint ma. A régi jogban (maradjunk Európánál, mert némelyik afrikai, beavatásos kultúrában ma is 13-15 év a nagykorúsági határ) a 16 éves nemesi sarjakat nem kamasznak, hanem ifjúnak mondták, aki csinálhatott adósságot, lehetett zálogba adható birtoka, viszont ingatlan jószágait el nem adhatta, amíg csak a 21-et (máshol-máskor a 24-et) be nem töltötte. Ugyanakkor a népnyelv 17 éves korig beszélt sihederekről, süldőlányokról és csak 17-től legényekről-leányokról, és még a harmincéves fiatal felnőttet se mondták „embernek, „asszonynak”, csak „újembernek”, „menyecskének” (25-35 évesek), pedig az önálló életre jutás kényszerei és lehetőségei sokkalta inkább működtek akkor, mint a mai huszonévesek számára. A jog történetében a hivatalosság mindig igyekezett egy-egy generáció valóságos többségi beéréséhez kötni az időhatárt, de évszázadról évszázadra hagyományosan problematikus, gyakorlatilag komplikált volt az idevágó szabályozás, aminthogy ez még a nagy egyszerűsödésen túli jelenben sem abszolút egyértelmű. A 18 éves kor betöltési pillanata gyakorlatilag ma sem jelenti az életkor-jogi korlátozottság végső határát, például a pénzintézetek a kora-huszonévesek (a 20-22 éves korúak) kölcsönfelvételi igényét vizsgálódás nélkül, következetesen, úgyszólván törvényszerűen elutasítják, hacsak nem jelzáloghitelről van szó. Annyi azért bizonyos, hogy a szenzomotoros és kognitív készségeket igénybevevő digitális logikai és ügyességi játékokról a huszonéveseket illetően már nem csak mint fejlesztőjátékokról, hanem pályaalkalmasság-vizsgálati eszközökről is indokolt szólnunk.

A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék az elmélyült koncentrációt igénylő manuális tevékenység és a több felhasználót összekapcsoló digitális világ előnyeit ötvözi. A GraviTab játék hardver része egy valós, kézzel fogható ügyességi játék, amiben a felhasználó a tábla megdöntésével – a kiválasztott feladattípusnak megfelelően – egy pályarendszerben közlekedtet egy fémgolyót. A feladatok kiadását és a játék végeztével az értékelést már egy okostelefonos alkalmazás végzi. Ez teszi lehetővé a készségfejlesztő játékban a mérhetőséget, a felhasználó azonos feladattípusban elért eredményének összehasonlítását a korábbi teljesítményével, illetve a GraviTab-bel játszó kortársaival. A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00162 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

A projektről bővebb információ a Gravitab oldalon érhető el.

Gravitab sensorimotor coordination
Gravitab Sensomotorische Koordination

(X)

 

Életkorok és játékok – a középiskolás kor

Szenzomotoros fejlesztőjáték

A GraviTab fejlesztőjátékhoz kapcsolódó cikksorozatunkban a játék és a legkomplexebb értelemben vett emberi egészség viszonyát kívánjuk megvilágítani, külön hangsúlyozva a játék és a mentális állapotfelmérés lehetséges összefüggéseit. A játszás folyamata, mint spontán, örömteli, nem rutinszerű tevékenység, kiváló lehetőséget teremt a koncentráció, a szenzomotoros képességek, és egyéb nehezen mérhető területek vizsgálatára. A játék és a játszás képessége ideális esetben egész életében elkíséri az embert. Gyermekek esetében a szellemi és fizikai fejlődés fontos komponense. Felnőttkorban az aktív kikapcsolódás, a regeneráció lehetőségét nyújtja. Idős korban a mentális állapot megóvását segíti elő.

Ahogyan a serdülőkor – nem a mentálisan feltűnő elő-serdülés, hanem a fiziológiailag is feltűnő hormonális-„forradalmi” kibontakozás – már több éve tart a középiskolás kor kezdetén, úgy a kamaszkort elhagyó ifjúkor, az adoleszcencia is kezdetét veszi már a ballagási/érettségiző időmagasság előtt. Nemcsak a 19. életév, hanem sokaknál már a 17 és fél éves kor is amolyan előrejött huszonévességnek mutatkozik.  Ezért a „középiskolás kor” mint kategorikus kifejezés félrevezető lehet (félrevezetőbb annál, mint amikor a továbbtanulókat illetően a huszonéves kor első felét, mint „késő-diákkort” emlegetjük). Míg a kamaszok jelentős hányada számára a 15. életévre esik a gyerekkor-elvesztő hosszas változási kor mélypontja (átélés dolgában a legrosszabb szakasz), addig azok, akik az érettségivel végződő tanévet épp kezdik, már nem osztoznak velük a legtipikusabb kamasz-szenvedésekben. Utóbbiaknál a korábbi neuraszténia egyes rétegei kioldódtak, felszívódtak, ami pedig még fennmaradt belőle, metamorfizálódik, átértelmeződik: a frusztrációviselés élménytartalmai is módosulnak; nem mintha a 18 évesek körében egészen kirívó ritkaság volna a boldogtalan állapot, de az okok már esetiesülnek, egyéniesülnek, illetve ha valamilyen csoport-tipikus vonást mutatnak,  akkor sem tapadnak már életkor-biokémiai tényezőkhöz.

               A szervezet tesztoszteron-termelésének növekményétől segített második – az előzőnél hirtelenkedőbb – testmegnyúlás, illetve a hangi mutáció ideje sok 15 évesnél már lezajlott, soknál még tart; a testmagassági és súlynövekedés a 16. életév végétől fogva mindenképp szelídültebben folytatódik, a gyulladt pattanásoknak és a bőr zsírosodásának a hajlama is átaljában enyhül, ha ugyan egészen el nem tűnik a 16. év végére.   A láb viszont – úgy is, mint a hosszabbik végtag, és úgy is, mint cipőt hordó lábfej –  17 éves korig mindenképp nő.  A lányok, akik 13 éves korban testi fejlődésükben – még az abszolút méret tekintetében is – megelőzték az egyidős fiúkat, 15 éves bakfisokként már láthatólag engednek előnyükből, és a fiúk 16 évesen már elérik a visszaelőzést. A fiúk nagy átlagánál a váll- és a mellkas-térfogati növekménye, illetve a másik nemmel szembeni izomelőny ekkor és a 17. év folyamán feltűnővé válik, ezzel az oxigénigény is fokozódik, azonban ennek ekkor még nem eléggé felelnek meg az artéria-átmérők és a szívméret/szívteljesítmény. Mindezek az ismeretek sok olyan részlet-mozzanatot hordoznak, amelyek figyelembe veendők a sportoltató szülők, a testnevelő tanárok és más, a tizenévesek versenyszerű sportját – ezen belül  sportjátékait –  moderáló felnőttek (trénerek) részéről.

              Míg a 15 éves kamasz lelki elkülönülése szüleitől – akikre pedig egyértelműen rászorul – még vergődő, nyűglődő, a 16 éves nagykamaszok korábbi önmagukhoz képest merészebbé, kezdeményezőbbé válnak a saját út keresésében. A 17 éveseknél megapad a kötekedések, klikk-viszálykodások aránya (egyébként, ami a verekedési szokásgyakorlatot illeti, az már a 14-15 éves fiúknál is szűkül-ritkul), határozottabbakká válnak egyes társas-kapcsolati érzéseik, és ha családjuk élete nem túl konfliktusterhes, akkor a szülőkkel való  viszonyuk is kezd új alapon visszajavulni. Az a jövőorientált álmodozási hullám, amely a 17-18 évesek zsúfolt életét kíséri, aggodalmas is, de bizakodóbb a 15 éves kori képzelgési szakasznál, egyben realitás-közelibb, gyakorlatkészebb.

               A különböző kognitív funkciójú (gondolkodás-próbáratevő, -élénkítő) és a manuál-motorikusan fejlesztő értékű digitális játékok a középiskolás korúakra nyugtatólag és megtámasztólag hatnak; az ilyen játékok szívesen fogadása talán ebben az életkorban a leginkább magátólértetődő.

A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék az elmélyült koncentrációt igénylő manuális tevékenység és a több felhasználót összekapcsoló digitális világ előnyeit ötvözi. A GraviTab játék hardver része egy valós, kézzel fogható ügyességi játék, amiben a felhasználó a tábla megdöntésével – a kiválasztott feladattípusnak megfelelően – egy pályarendszerben közlekedtet egy fémgolyót. A feladatok kiadását és a játék végeztével az értékelést már egy okostelefonos alkalmazás végzi. Ez teszi lehetővé a készségfejlesztő játékban a mérhetőséget, a felhasználó azonos feladattípusban elért eredményének összehasonlítását a korábbi teljesítményével, illetve a GraviTab-bel játszó kortársaival. A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00162 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

A projektről bővebb információ a Gravitab oldalon érhető el.

Gravitab sensorimotor coordination
Gravitab Sensomotorische Koordination

(X)

Életkorok és játékok – a játékterápia kezdetei, közelebbről

Szenzomotoros fejlesztő játék

A GraviTab fejlesztőjátékhoz kapcsolódó cikksorozatunkban a játék és a legkomplexebb értelemben vett emberi egészség viszonyát kívánjuk megvilágítani, külön hangsúlyozva a játék és a mentális állapotfelmérés lehetséges összefüggéseit. A játszás folyamata, mint spontán, örömteli, nem rutinszerű tevékenység, kiváló lehetőséget teremt a koncentráció, a szenzomotoros képességek, és egyéb nehezen mérhető területek vizsgálatára. A játék és a játszás képessége ideális esetben egész életében elkíséri az embert. Gyermekek esetében a szellemi és fizikai fejlődés fontos komponense. Felnőttkorban az aktív kikapcsolódás, a regeneráció lehetőségét nyújtja. Idős korban a mentális állapot megóvását segíti elő.

Hogy az autizmussal élő gyermek sajátságos magányának a fala ne vastagodjék, hanem éppen áttetszőbbé váljék, felszakadozzék, ahhoz szükség van egyebek mellett az általa kedvelt játékok körének fokozatos módosítására is, kollekcióbővítésre, az őt érő ingerek jótékony arányváltozásait célozva. Részben kognitív (gondolkodás-serkentő), részben szocializációs, harmadrészt pedig kommunikációs ingerekről van szó, illetve a reagálások koordinációjáról. A szabadidős tevékenységek gyengéd átprogramozása – például a rendszeres bábozásra szoktatás, ugyanakkor a (felnőtt társaságában) beszéddel kísért játszás elfogadtatása – fejleszti a különböző érzékelési folyamatok összerendeződését (szenzoros integráció). A játszási szakaszok váltogathatók, illetve összekapcsolhatók szintén játékos  kommunikációs gyakorlatokkal, így a képcserés dialogizálással, az autizmussal élő gyermek akadályokkal küszködő nyelvhasználatának vizuális megtámogatásával. A javasolt játékok köre ebben-abban eltér aszerint, hogy a diagnózis mely gyerekkori típus-esetet mutat (izolált, passzív, vagy úgynevezett bizarr spektrumzavar-képletet). Az iskoláskori – idővel kamaszkori – autizmusnál, mint erre majd bővebben is kitérünk,  az utóbbi évtizedekben igen alkalmas terapikus eszköznek bizonyultak a digitális játékok.

               Azokat az elsős-másodikos kisiskolásokat, akik nem-autisták, de részképességi problémával élnek, megintcsak egyénre szabott tárgyi összetételű terápiák segítik – ami nem zárja ki gyerekek időnkénti összerendelését, táblás-dobókockás (stb.) társasjátékok alkalmazását sem, részképesség-koordinációs, összerendezési céllal.  A digitális játékokat alkalmazó későbbi eljárásokat olyan nem-digitális fejlesztőjátékok terapikus használata készíti elő, amelyek fogás-biztonságilag és higiéniailag gondosan ellenőrzöttek, szilárd természetes anyagúak, színtartók, könnyen lemoshatók, és peremeik lekerekítettek. Ami a számítógépes játékok, egyéb digitális holmik alkotta fejlesztési eszközparkot illeti, ez még szisztematikusabban differenciált a speciális célok szempontjából: egyes játékok leginkább a finommotoros képességet javítják, míg más játékok inkább a vizuális felfogókészséget vagy az auditívat serkentik, vannak aztán egyéb hangsúlyok szerint építkező ügyességi játékok, továbbá a problémafelismerést és -megoldást elsődlegesen kitüntető játékok, valamint a kommunikációra, a figyelemösszpontosításra, a térbeli tájékozódásra, a memóriára jótékonyan ható játékok.            

A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék az elmélyült koncentrációt igénylő manuális tevékenység és a több felhasználót összekapcsoló digitális világ előnyeit ötvözi. A GraviTab játék hardver része egy valós, kézzel fogható ügyességi játék, amiben a felhasználó a tábla megdöntésével – a kiválasztott feladattípusnak megfelelően – egy pályarendszerben közlekedtet egy fémgolyót. A feladatok kiadását és a játék végeztével az értékelést már egy okostelefonos alkalmazás végzi. Ez teszi lehetővé a készségfejlesztő játékban a mérhetőséget, a felhasználó azonos feladattípusban elért eredményének összehasonlítását a korábbi teljesítményével, illetve a GraviTab-bel játszó kortársaival. A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00162 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

A projektről bővebb információ a Gravitab oldalon érhető el.

Gravitab sensorimotor coordination
Gravitab Sensomotorische Koordination

(X)

Életkorok és játékok – részképességi zavarok felismerése

Szenzomotoros fejlesztőjáték

A GraviTab fejlesztőjátékhoz kapcsolódó cikksorozatunkban a játék és a legkomplexebb értelemben vett emberi egészség viszonyát kívánjuk megvilágítani, külön hangsúlyozva a játék és a mentális állapotfelmérés lehetséges összefüggéseit. A játszás folyamata, mint spontán, örömteli, nem rutinszerű tevékenység, kiváló lehetőséget teremt a koncentráció, a szenzomotoros képességek, és egyéb nehezen mérhető területek vizsgálatára. A játék és a játszás képessége ideális esetben egész életében elkíséri az embert. Gyermekek esetében a szellemi és fizikai fejlődés fontos komponense. Felnőttkorban az aktív kikapcsolódás, a regeneráció lehetőségét nyújtja. Idős korban a mentális állapot megóvását segíti elő.

Cikksorozatunkban a legutóbbi két alkalommal rátértünk a gyermeki fejlődés abnormisnak tekinthető problémáinak, terápiaigényes zavarainak, illetve kezelésüknek a tematikájára, ám egyelőre csak néhány nagy, átfogó kategóriát körvonalazva, mint amilyen a koraszülöttségi következményegyüttes, vagy az autizmus. Mostani írásunkban egy sor olyan, szűkebben érvényesülő diszfunkciós jelenséget említünk meg, amelyek mindegyike jelentkezhet egészen önállóan is, amikor a zavar semmilyen egyéb biológiai vagy szellemi deficittel nem függ össze, és amelyek mindegyikéhez meghatározott terapeutikus foglalkozások és eszközök – nem utolsósorban játékszerek – rendelhetők. Az alább jelzett részképességi zavarjelenségeket cikksorozatunkban majd szemügyre vesszük még sokkal részletezőbben is.

               Napjainkban a tudatos szempontrendszerű óvodai-iskolai szűrések  eredményeként egyre nagyobb arányban sikerül idejében regisztrálni a speciálisan kezelendő részképesség-problémás gyermekeket,   azonosítani zavarukat és annak fokát. Az „idejében” nem a probléma maradéktalan elmulasztására, hanem elhatalmasodásának meggátlására vonatkozik. Egy-egy születési korosztály a tanulóévek során egyre magasabb szinten szerveződő teljesítményeket nyújt, így a magzatként vagy csecsemőként, gyerekként károsodottaknál kezelés hiányában nem csupán fennmarad némi hátralék korosztályos viszonylatban, hanem az idő múltával meghatványozódik az elmaradás. A diszfunkciós tünetek teljesebb értékű felismerése általában óvodáskor végén vagy kisiskoláskorban jelentkeznek, amikor már feladatokkal mérik a teljesítményt, a koncentrációt.

                A diszpraxia  (súlyos formájában apraxia)  direkt mozgás- és testséma-fejlesztést megkívánó mozgási zavarállapot, amely nem tévesztendő össze a mozgásszervi betegségekkel: a diszpraxiás gyerek mozgásrendszere ép, ám a mozgásos tapasztalatok felhasználása hiányos nála, a szenzomotoros integráció valamelyest bomlott folyamat-állapotú az ő esetében, ez be is szűkíti a mozgásrepertoárját. Akár a diszpraxiának, úgy a diszlexiának is (a nyelvhasználati, illetve olvasási zavar számos változatának) és a diszgráfiának (írás-zavarnak, amely lehet a diszlexia egyik vetülete, de diszlexia nélkül, önállóan is megjelenhet), továbbá az agnózia válfajainak (a felismerés-zavaroknak), valamint a hiperaktivitással társban járó figyelemzavarnak (ADHD-tünetcsoportnak) külön-külön nézve is sokféle oka, illetve ok-társulási mögöttese lehet. Nem feltétlenül csak neurobiológiai lehet az ok. Természetesen, ha épp diszgráfiáról van szó, az óvodás korú gyerekeknél legfeljebb csak gyanút, aggodalmat, veszélyeztetettséget lehet emlegetni.

A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék az elmélyült koncentrációt igénylő manuális tevékenység és a több felhasználót összekapcsoló digitális világ előnyeit ötvözi. A GraviTab játék hardver része egy valós, kézzel fogható ügyességi játék, amiben a felhasználó a tábla megdöntésével – a kiválasztott feladattípusnak megfelelően – egy pályarendszerben közlekedtet egy fémgolyót. A feladatok kiadását és a játék végeztével az értékelést már egy okostelefonos alkalmazás végzi. Ez teszi lehetővé a készségfejlesztő játékban a mérhetőséget, a felhasználó azonos feladattípusban elért eredményének összehasonlítását a korábbi teljesítményével, illetve a GraviTab-bel játszó kortársaival. A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00162 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

A projektről bővebb információ a Gravitab oldalon érhető el.

Gravitab sensorimotor coordination
Gravitab Sensomotorische Koordination

(X)

Életkorok és játékok – autizmus-felismerés

Szenzomotoros fejlesztőjáték gyermekeknek

A GraviTab fejlesztőjátékhoz kapcsolódó cikksorozatunkban a játék és a legkomplexebb értelemben vett emberi egészség viszonyát kívánjuk megvilágítani, külön hangsúlyozva a játék és a mentális állapotfelmérés lehetséges összefüggéseit. A játszás folyamata, mint spontán, örömteli, nem rutinszerű tevékenység, kiváló lehetőséget teremt a koncentráció, a szenzomotoros képességek, és egyéb nehezen mérhető területek vizsgálatára. A játék és a játszás képessége ideális esetben egész életében elkíséri az embert. Gyermekek esetében a szellemi és fizikai fejlődés fontos komponense. Felnőttkorban az aktív kikapcsolódás, a regeneráció lehetőségét nyújtja. Idős korban a mentális állapot megóvását segíti elő.

Cikksorozatunkban legutóbb a gyógypedagógiai teendők felől érintettük a játékok szerepét a gyerekkori fejlődésben. Ezen a nyomvonalon folytatva külön ki kell térnünk még az autizmus terápiáira, amelyek nem eleve egybefüggőek a gyógypedagógiai gondozás egyébként legbegyakoroltabb módszereivel. Az autista gyermek esetileg lehet egyben értelmi fogyatékos is, de maga az autizmus nem értelmi hátránnyal élést jelent. Olyan fejlődési zavarról van szó, amely fennállhat az intellektuális készségek és a beszédkészség épsége mellett is, sőt nem zárja ki egyes értelmi rész-képességek korosztályosan kimagasló fokát sem.

                  Az autizmust később bővebben tárgyaljuk; ezúttal csak ennek a sokféle változatot mutató – sok okból, sok kombinációban, sok fokozatban jelentkezhető rendellenességnek a gyerekkori felismeréséről írunk.

                 Néhány hónapos, féléves korban az autizmus (nem biztos, hogy igen súlyos autizmus) előjelének számít az úgynevezett „szociális mosoly” elmaradása, hogy tehát nem észlelhető a törődés igénye, illetve az azzal való olykori elégedettség. Később a beszédfejlődés megrekedése az a feltűnő, szülőket nyugtalanító jel, amely az autizmus még jó időben történő orvosi megállapításához vezet. Érdemes az iskola előtt szakorvoshoz fordulni, mert a nem súlyos esetű autista gyerekeknél is kialakulhat idővel olyan komoly fogyatékosság, amely épp azáltal kerülhető el, hogy a szülőnél nagyobb késedelem nélkül kondicionálódik a spektrumzavaros gyerek iránti speciális türelem és a megfelelő kezelési gyakorlat. De ma már az óvónők is hamar felismerik az autisztikus spektrumzavart, és ha a szülők még nem konzultáltak szakemberrel, odairányítják őket. Amikor valamit mond, kérdez az iskoláskorhoz közelítő gyerek, de a válasz iránt közömbös, oda-sem-figyelő, és kerüli a szemkontaktust, amikor soha nem játszik csoportosan, de párban sem, csak maga pörget tárgyakat monotonan, beszéde is monotematikus, non-variatív, olykor papagájszerűen ismétli ami a fülébe jutott, váratlanul felnevet vagy felsír, kézmozgása repdeső, valamilyen feszültséget testmozdulat-ismételgetéssel igyekszik kordába szorítani, őt érintő külső kezdeményezésű változásoknál mindig élesen tiltakozik – mert pánik kísérti –, akkor bizonyosan az autizmusra valló szellemi magányt szenvedi.

                Akár más rendellenességek dolgában, úgy az autizmuséban sem elég alapjában megállapítani a zavartípust, a kezeléshez vizsgálni kell az adott gyereknél mutatkozó, illetve kitapintható, feltárható altípust, az eseti jellegzetességeket, amelyeket az alkalmazandó játékterápiánál is figyelembe kell venni.

A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék az elmélyült koncentrációt igénylő manuális tevékenység és a több felhasználót összekapcsoló digitális világ előnyeit ötvözi. A GraviTab játék hardver része egy valós, kézzel fogható ügyességi játék, amiben a felhasználó a tábla megdöntésével – a kiválasztott feladattípusnak megfelelően – egy pályarendszerben közlekedtet egy fémgolyót. A feladatok kiadását és a játék végeztével az értékelést már egy okostelefonos alkalmazás végzi. Ez teszi lehetővé a készségfejlesztő játékban a mérhetőséget, a felhasználó azonos feladattípusban elért eredményének összehasonlítását a korábbi teljesítményével, illetve a GraviTab-bel játszó kortársaival. A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00162 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

A projektről bővebb információ a Gravitab oldalon érhető el.

Gravitab sensorimotor coordination
Gravitab Sensomotorische Koordination

(X)