Élet/Kép – Hétköznapi történetek

Élet-Kép - Hétköznapi történetek Ruprech Judit Tornaterem
Illusztráció: Ruprech Judit Tornaterem című alkotása a kiállításon

Ma nyílt meg Budapesten a Városháza Parkban az Élet/Kép – Hétköznapi történetek c. kültéri kiállítás, amely hamarosan Budapest több pontján is látható lesz. A kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Budapest Photo Festival társeseménye.  A kiállítás 2021. április 12. és április 18. között látogatható.

Kapcsolódó oldal:
Élet/Kép – Hétköznapi történetek
Budapesti Tavaszi Fesztivál
Budapest Photo Festival

Az ADHD-jelenségkör megítéléséről


A GraviTab fejlesztőjátékhoz kapcsolódó cikksorozatunkban a játék és a legkomplexebb értelemben vett emberi egészség viszonyát kívánjuk megvilágítani, külön hangsúlyozva a játék és a mentális állapotfelmérés lehetséges összefüggéseit. A játszás folyamata, mint spontán, örömteli, nem rutinszerű tevékenység, kiváló lehetőséget teremt a koncentráció, a szenzomotoros képességek, és egyéb nehezen mérhető területek vizsgálatára. A játék és a játszás képessége ideális esetben egész életében elkíséri az embert. Gyermekek esetében a szellemi és fizikai fejlődés fontos komponense. Felnőttkorban az aktív kikapcsolódás, a regeneráció lehetőségét nyújtja. Idős korban a mentális állapot megóvását segíti elő.

Folytatjuk cikksorozatunk részképességi zavarokat sorravevő blokkját: a jelen alkalommal az úgynevezett ADHD-jelenségekről lesz szó. Az „ADHD” egy angol nyelvű hosszú kifejezés, az „Attention Deficit Hyperactivity Disorder” rövidítése; olyan figyelemképességi fogyatkozást jelent, amely abnormis túlaktivitással függ össze – vagy olyan (hangos vagy csendes) hiperaktivitást, amely rendszeres figyelmi deficittel jár.

                   Mielőtt az ADHD-kezelés szükségességét megmagyaráznánk és módjairól szólnánk, néhány, az ADHD-t illető téves nézetet igyekszünk kikezdeni, érzékeltetve a hiperaktívakhoz való viszony lehetséges optimumát. Először is az „abnormitás” szó használata annyiban félrevezető lehet, hogy az átlag-normalitástól eltérő viselkedéshajlamok korántsem jelentik eleve valami mély természetellenesség (enormitás) jelenlétét, amitől meg kéne riadni. Mindannyiunknak megvannak a magunk ilyen-amolyan tökéletlenségei, furcsaságai, amelyek nélkül nem is volnánk emberek, és másoktól eltérő képességi pozitívumaink sem volnának. A környezeti befogadás foka és módja is számít, vagyisha valamely „normális abnormitásra” a társadalmi környezet úgy tekint, mint szánalmas, megvetendő vagy iszonyú tulajdonságra, akkor az a tulajdonság hordozóinál torzulásokat okoz, amire aztán az elutasítás hivatkozhat, ha viszont befogadóbb a környezet, akkor éppen ez fog nagy átaljában igazolódni.   Ugyanakkor tévesnek bizonyult az a felfogás is, amely szerint ADHD valójában nem is létezik – erről következő cikkünkben írunk bővebben. Ami éppen az ADHD-érintetteket illeti, másként, és bizonyos rész-szempontokból nézve jóideig rosszabbul tanulnak, mint a többiek, de az már nem igaz, hogy soha semmire nem képesek összpontosítani, vagy hogy nincs tudásszomjuk. Nagyon is kíváncsiak a világra, de az ő nyitottságuk sajátságos türelmetlenséggel érvényesül. (Olykor éppen a szórakozottsággal szögesen ellentétes hiperfókusz-jelenség kapja el őket, vagyis egyidőre nagyobb környezet-kizáró szenvedéllyel merülnek el egyvalami figyelésében, mint ami a többieknél mutatkozik erős figyelem esetében.) Amiről épp beszélnek, amit kérdeznek, illetve közölnek, az nagyon is őszintén érdekli őket.  Bár gyerekkorban igen gyakori még, hogy a környezetet irritáló magatartásukat maguk súlyosbítják ellenszenves, bántó vagy hisztérikusan védekező gesztusokkal, heves rátét-megnyilvánulásokkal, ám később, tapasztalatok nyomán már erényükként tűnik ki a nem csak gyors, hanem közvetlen és kifejező, gyakran meggyőző kommunikáció – a bocsánatkérések esetén is –, az érzelmi intelligencia és az állandó kihívásokkal szembeni állóképesség. (Feltétele ennek, hogy gyerekként ne sújtsa őket rendszeres, fizikailag is kemény ellenagresszió, mert ez könnyen aszociálissá teszi a hiperaktív kiskorút.) A magas energiaszintnek – az átlaghoz viszonyított „fáradhatatlanságnak”, a gyors feltöltődéseknek –, és az egyszerre több dologgal foglalkozni tudásnak megintcsak megvan az erény-oldala, amely ugyan számos szituációban nem ütközik ki, de szintén nem kevés szituációban annál inkább. Hasonló a helyzet a kockázatvállalási kedvvel.

                   Legközelebbi írásunkban az ADHD-diagnosztizálás és -állapotjavítás kérdéskörét tekintjük át. Előrebocsátjuk, hogy fejlesztőjátékok előtérbe állítása, a direkt játékterápia az ADHD esetében tárgyszerűtlen, nem célravezető, egyes fejlesztőjátékok azonban jól alkalmazhatók kiegészítésképpen, beillesztve  másféle eljárások összetevői közé.

A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék az elmélyült koncentrációt igénylő manuális tevékenység és a több felhasználót összekapcsoló digitális világ előnyeit ötvözi. A GraviTab játék hardver része egy valós, kézzel fogható ügyességi játék, amiben a felhasználó a tábla megdöntésével – a kiválasztott feladattípusnak megfelelően – egy pályarendszerben közlekedtet egy fémgolyót. A feladatok kiadását és a játék végeztével az értékelést már egy okostelefonos alkalmazás végzi. Ez teszi lehetővé a készségfejlesztő játékban a mérhetőséget, a felhasználó azonos feladattípusban elért eredményének összehasonlítását a korábbi teljesítményével, illetve a GraviTab-bel játszó kortársaival. A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00162 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

A projektről bővebb információ a Gravitab oldalon érhető el.

Gravitab sensorimotor coordination
Gravitab Sensomotorische Koordination

(X)